Golden retriever

Standard:

Általános megjelenés: szimmetrikus, harmonikus, élénk, erőteljes, kiegyensúlyozott mozgás; barátságos kifejezés.

Karakter: engedelmes, intelligens, természetes hajlammal a munkára.

Fej és koponya: kiegyensúlyozott és jó formájú, széles fejtető, anélkül hogy durva lenne, erős, széles és mély fang. A pofa körülbelül olyan hosszú, mint a koponya, kifejezett stop, fekete orr.

Szem: sötétbarna, a két szem egymástól messze ülő, sötét szemszél.

Fül: közepes nagyságú, száraz és izmos, toka nélkül.
Harapás: erős állkapocs tökéletes, egyenletes és teljes ollós harapással, a metszőfogsor rés nélkül nyúlik az alsó elé, és a fogak az állkapocsra merőlegesen helyezkednek el.

Nyak: jó hosszúságú, száraz és izmos, toka nélkül.

Mellső rész: a láb egyenes, erős csontozatú, a váll jól hátranyúlik, hosszú lapocka egyforma felkarhosszal, így jól a törzs alatt áll. A könyök a testhez simul. Elölről nézve a mellső láb és a könyök egyenes, sem befelé, sem kifelé nem fordul. A mellső lábak csontozata erős, amelyek könnyedén viselik a kutya súlyát. A hát egyenes vonalat képez a martól a farok tövéig, nem ereszkedő de nem is felhúzott.

Hátsó rész: az ágyék és a láb erős, izmos. Az alsó comb jó hosszúságú, jól szögellt térdizületek. Mély csánk, amely alulról nézve egyenes, nem ki- vagy beforduló. A tehénállás a legkevésbé sem kívánatos. Az ágyék tájékának erős izomzata az ugyanolyan erős hátsó lábakba megy át. A felső comb széles és izmos, Az alsó comb hosszú, a csánk és a mancs közti csontok rövidek.

Mancsok: kerekek és zártak, nem túl nagyok. A lábujjak nem túl hosszúak, jól görbülnek, a talppárnák fejlettek és erősek. Macskamancs.

Farok: a hátvonal magasságában tűzött és tartott, a csánkig ér, a farok végén kunkor nélkül. A farok töve egyvonalban van a hátal. A farkat egyenesen tartja, vagy a hát magasságában, vagy kissé felette, de nem túl magasan a hát fölött, sem a hátsó lábak közé lógatva. Alsó oldalán jó zászlósnak kell lennie.

Járás és mozgás: erőteljes, jó előretolással. Egyenes és párhuzamos az első és hátsó lábaknál. Térölelő és szabad előrelépés. Mozgásában folyamatos, térnyerő járást kell mutatnia nagy tolóerővel a hátsó részről. Mellső lábát eközben nem emeli meg túlságosan, a mancsok és a mellső lábközép sem be, sem ki nem fordul. Mindkét láb párhuzamosan mozog.

Szőrzet: sima vagy hullámos, jó zászlózottsággal, sűrű, víztaszító aljszőrzet.

Szín: az arany- vagy krémszín minden árnyalata, nem vörös, és nem is mahagóni. Néhány fehér szőrszál, bár csak a mellkason, megengedett.

Nagyság: a kanok marmagassága 56-61 cm, a szukáké 51-56 cm.

 Története:

Valamennyi könyv, mely 1952 előtt íródott, és megemlíti az arany retrievert, ugyanazzal a történettel hozakodik elő.

„1858-ban Sir Dudley Marjoribanks megnézte egy vándorcirkusz előadását. Az egyik számban idomított orosz nyomkereső vagy pásztorkutyák léptek fel. Sir Dudleyt annyira megfogta ezeknek az ebeknek az ügyessége és elegáns külseje, hogy elhatározta, beszerez magának egy párt. A kutyák idomítója nem akarta eladni állatait, azt mondta, ezzel tönkretenné a számot. Sir Dudley így megvette az egész nyolctagú csoportot. A kutyákat aztán elvitték az új tulajdonos birtokára, ahol tovább tenyésztették őket, megteremtve ezáltal a fajta alapját.”

A közvéleménynek tetszett ez a történet, de a hozzáértőknek gyanús lett az arany retriever szőrtakarója, mely textúrájában, ha nem is színében, szoros hasonlóságot mutatott igen sok egyéb vadászkutyával. 1952-ben közzétették a Marjoribanks-birtok 1835 és 1890 között vezetett kenneldokumettációját. Az okmányok a kétkedőket igazolták. A kennel a szokásos tenyészgyakorlatot követte, vagyis az elvárt normálistól viszonylag eltérő egyedeket tenyésztette tovább. Az eredeti kutya neve Nous volt. Ez egy sárga szőrű egyed volt, mely fekete sima szőrű retriever szülőktől származott. Vele fedeztek aztán egy májszínű kis spánielt. Az eredmény négy kölyök lett. Valójában ők, nem pedig a cirkuszi kutyák lettek a fajta megalapítói. Nevük is fennmaradt, Crocusnak, Primrose-nak, Cowslipnek és Adának hívták őket.

Vérbeli vadászkutya. Ebben kevés ember kételkedne, ha már egyszer látott ilyen kutyát munka közben. Az a lelkesedés és akarás, amivel a sebesült vadat követi, a finom szaglás, a terep szisztematikus átkutatása, az elegáns apportírozás mind mind azt mutatja, hogy már nemzedékek óta vadászkutyaként szolgál. Már újabb keletű dolog velük kapcsolatban, hogy világszerte népszerű házikedvenc. Gyerekek társaiként jó természetűek és türelmesek. Egyúttal hűségesek, intelligensek és kedvesek is. Egyre növekvő számban alkalmazzák őket vakvezetőként. A vakvezető kutyák kiképzésével foglalkozó szövetségek állandóan olyan ebek után kutatnak, melyek okosak, engedelmesek, szolgálatkészek, nem félénkek, de nem is agresszívak. Az arany retrieverben mindeme tulajdonságok fellelhetők.